Mivel Natasa nem hajlandó elhinni, hogy kutyája az ő távollétében, napközben sokat ugat, Ben azt ajánlja Natasának, hogy felveszi a zajt, amit ő hall, és lejátssza azt Natasának. A mediátor javasolja, hogy Ben személyesen vigye át a felvételt Natasának, nem kell ismét formálisan "küldözgetni" a felvételt. Így Natasának is teljesülhetne a kívánsága, és Ben személyesen megismerné a kutyáját is.
Natasa emellett azt kéri, hogy a közös képviselőnek Ben küldjön egy hivatalos levelet ezúttal arról, hogy Natasa nyitott volt a probléma kezelésére, és folyamatban van a mindenki számára elfogadható megoldás kidolgozása. Cserébe felajánlja, hogy a kutyáját napközben kész akár a következő naptól egy távolabbi helységben elhelyezni napközben, ami nem szomszédos Ben szobájával.
Ha pedig a Ben által felvett hanganyag igazolja, hogy tényleg zajos a kutyája, úgy képzett trénerként megpróbálja erről leszoktatni az ebet. Ez azonban nyilván több időt vesz igénybe.
Itt a "Happy End", ami, ahogy a korábbi bejegyzésben már utaltam rá, véleményem szerint kis hazánkban nem tűnik túl realisztikusnak. Előttem vannak a papírfalú panelházak, ahol vajmi kevéssé számít, melyik szobába zárják szegény kutyát. Ha napközben egyedül van, bizony lehet, hogy ugatni fog, és azt bizony jó néhány otthon lévő hallja - hacsak be nem szerez egy tuti biztos füldugót...
És komolyan, ezért Amerikában tényleg elmennek mediátorhoz??? - mintha picit magam ellen beszélnék... De, ha kutyás konfliktusuk van, azért bátran forduljanak hozzám! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése