Ben azzal keresi meg a mediátort, hogy a társasházi szomszédja, Natasa, kutyát tart a lakásában. Ben otthonról dolgozik, igen felelősségteljes, nyugalmat és koncentrációt igénylő feladata van. Natasa kutyája azonban szinte megállás nélkül ugat, vonyít, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy Ben a munkájára összpontosítson. Ráadásul a kutya napközben, amíg Natasa a munkája miatt nincs otthon, valószínűleg pont abban a szobában tartózkodik, amely Ben dolgozószobájának falszomszédja. Ben kétségbe van esve, ezért problémáját jelezte a társasház közös képviselőjének.
Natasa ezzel szemben azt állítja, hogy a kutyája igen jól kiképzett őrző-védő kutya, amelyik csak akkor ugat, ha veszélyt jelez. Natasa elképzelhetetlennek tartja, hogy távollétében megállás nélkül ugatna az állat, hacsak nem Ben kopogtat (netán dörömböl) az ajtaján, esetleg a falon át. Natasa véleménye szerint Ben szimplán kutyaellenes.
Emellett Natasa föl van háborodva amiatt, hogy Ben személyesen egyáltalán nem jelezte ezt a gondját őfelé, hanem mindjárt a közös képviselethez fordult, akiktől ő teljesen váratlanul kapott egy hivatalos felszólító levelet a mediáción való részvételről. Ezt ő nagyon kényelmetlennek, és megalázónak érzi. Ráadásul meggyőződése, hogy ha Ben akár egyszer is átmenne hozzá és találkozna a tündéri kutyusával, akkor látná, hogy milyen imádni való és jól nevelt eb. Bizonyára meg is oldódna a probléma.
Mi hát a békés megoldás?
(Folytatás a következő posztban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése