Gyermekelhelyezés - felváltva

A Nők Lapja 29. heti számának egyik témája a gyermekelhelyezés kérdése volt.

Ez ügyben viszonylag ritkán találni értékelhető információkat női magazinokban, de a cikk véletlenül elég jól körüljárja ezt a válás esetén a szülők közt talán legvitatottabb, legnehezebben eldönthető kérdést.

A cikk arról számol be, hogy válás után új trendként egyre többen próbálják alkalmazni a gyermekek váltott elhelyezését. Szemben a korábban bevett gyakorlattal, amikor a gyermekek kéthetente 1 hétvégét töltöttek a különélő szülővel, a váltott elhelyezés értelmében a hétköznapok is, akár fele-fele arányban, megosztásra kerülnek a két szülő között. A különélő szülő számára ez a helyzet előnyösebbnek tűnik, hiszen nem távolodik el annyira a gyermekétől, mint a régi rendszerben.

Ha ezzel a megoldással szimpatizálsz, hadd hívjam fel a figyelmedet néhány tényezőre, ami elsőre nem biztos, hogy eszedbe jut:

• A váltott elhelyezés igényli a legaktívabb egymással való kapcsolattartást a szülők részéről. Mivel egyik nap természetesen kihat a következőre, folyamatosan, akár naponta egyeztetnetek kell. Ez csak úgy működhet zökkenőmentesen, ha válás után képes vagy érzelemmentesen szóba állni volt házastársaddal.

• A rendszer előfeltétele, hogy relatíve közel lakjatok egymáshoz, márha nem akarod, hogy gyermeked a fél életét utazással töltse.

• A gyermeknek apánál és anyánál is kell lennie saját szobának, ruhának, sportcuccoknak, tanszereknek (különben a gyerek kétnaponta cipeli mindezt magával).

• Különösen a kisebb (óvodás) gyerekeknél pszichológusok komoly negatívumként jegyzik meg, hogy a kisgyermek lelki egyensúlyát nagyon gyorsan felboríthatja a váltott elhelyezés. Ők ugyanis még nem érzik az időtávokat, ne értik miért húzzák-vonják őket egyik helyről a másikra akár 2-3 naponta. Az „állandó vándorlás, fokozott alkalmazkodás” miatt úgy érezketik, sehol sincsenek otthon.

Természetesen a régi rendnek is számos hátránya van, csak azért emelem ki az új lehetőség árnyoldalait, hogy időben át tudd gondolni az ehhez kapcsolódó nehézségeket, megoldantó feladatokat.

Összességében biztosan alkati kérdés is, melyik gyerek, melyik típusú elhelyezéshez szokik könnyebben hozzá. Az viszont kétségtelen, hogy a váltott elhelyezés nem működik kölcsönös nevelési elvek meghatározása, rendszeres és zökkenőmentes kommunikáció nélkül a szülők részéről.

Ha érdekel a cikk, és esetleg már nem tudsz hozzájutni az újsághoz, küldj egy mailt az info@intermediator.hu címre. Elküldöm a szkennelt változatot (szigorúan csak tájékoztatási céllal :-)

A közös felügyelet miatt kevesebb a válás!

Az előző bejegyzésben már írtam a skandináv válási modellről ITT, ahol bevett gyakorlat a közös szülői felügyelet, azaz, hogy a gyermek az apánál és az anyánál is lakik pl. heti váltásban.

Döbbenet, de a módszernek köszönhetően csökken a válások száma! És jobban belegondolva, ez érthető is:

Ha ugyanis a válást követően mindkét félnek meg kell szerveznie a gyermek gondozását (és nem csupán az egyik nyakába szakad hétköznap a gyereknevelés), az mindkét szülőre komoly terhet ró. Emellett hatalmas erőfeszítést igényel az állandó kommunikáció fenntartása is.

Akik ezt közös elhatározásból, valóban bevállalják, ott úgy gondolom, valóban átrágta magát a házaspár az összes lehetőségen, és vélhetően tényleg csak a házasság felbontása az egyetlen megoldás.

Közös szülői felügyelet - beválhat?

A Heti Válasz 37. számában található egy cikk a megosztott szülői felügyelet előnyeiről. Ennek lényege, hogy a válás után egyik szülő sem mond le a gyermekről, hanem megegyeznek, hogy pl. a gyermek az egyik héten az anyánál, a másik héten az apánál lakik.

A cikk szerint a közös szülői felügyelet előnye, hogy ezáltal csökken a válás tétje - hiszen legtöbbször a gyermekért folyó küzdelem mérgesíti el a válófélben lévők közti viszonyt. A gyermek is kiegyensúlyozottabb lesz, ha a szülei nem ölik egymást, és nem esik vissza a tanulmányi eredménye.

Skandináviában már a hetvenes évek óta ezt a modellt követik: a gyermek 1 hétig az anyánál, 1 hétig az apánál lakik. A gyermek így nem veszíti el sem az apját, sem az anyját, sőt a nagyszüleit, barátait sem. A "szülőmegosztás" intézményét kötelező alkalmazni Finnországban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Dániában, és gyorsan terjed Európában, sőt az USÁ-ban is.

Persze ennek az előfeltétele, hogy a szülők a válás után is együtt tudjanak működni egymással, közel lakjanak egymáshoz, közös értékrendet képviseljenek.

Nos, találkoztam olyan esetekkel, ahol bevált ez a megoldás, de olyannal is, ahol a gyermek lelki fejlődésének kifejezetten rosszat tett a "hol itt lakom - hol ott".

Neked mi a véleményed? Jelezz vissza ITT ! Köszönöm.