A mediációs ülés sok szempontból más, mint a bírósági
tárgyalás. Hogy csak egyet említsek, míg a bíróságon az érzelemmentes, objektív
tényekre fókuszál mindenki, a mediáció során nincs ilyen szűrő. Hogy is lehetne
elvárni, hogy az érintettek rögtön tegyenek félre minden érzelmet?
Simán előfordul kiborulás, sírás, hangos szóváltás, és
gyakran eljön a pillanat, amikor az egyik fél felháborodottan felpattan, és
közli, hogy „itt a vége!” „egy percig sem hallgatom ezt tovább!” „találkozunk a
bíróságon!”, majd megiramodik a kijárat felé.
Ez a fontos pillanat – bármilyen meglepő – leggyakrabban nem
jelenti a mediáció végét. Sőt, legtöbbször, amikor mindkét fél lehiggadt,
belátják, hogy még mindig jobb itt küzdeni, mint a bíróságon.
Egyik ülésem alkalmával a férj, Ádám állt fel nagy hevesen,
és közölte nejével: „Találkozunk a pokolban!” – és már trappolt is az ajtó
felé. Nem éppen szokványos kijelentésétől meglepve, a következőt mondtam:
„Végülis, lehet, hogy jobban jár. Tutira talál millió halott
ügyvédet, akik készek tovább vinni az ügyét.”
A nem várt fordulatra Ádám elnevette magát, majd szépen visszaült, és folytattuk az ülést a válási egyezség reményében.
További hasonló bejegyzések: ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése