Bár a megbocsátás gondolata a jogi paragrafusok világától elég távol esik, a konfliktuskezelésnek mégis egyik igen fontos eleme. A vitában / perben álló feleknek természetesen jogszerű megoldásra van szükségük. Emellett azonban a megnyugvás, a múltbeli sérelmek lezárása is elemi érdekük ahhoz, hogy továbbléphessenek.
Egy per hevében a jogi képviselők gyakran épp az örökös harcot tanácsolják az ügyfelüknek. Példaként említenek egy nőt, aki súlyos testi sértés miatt perelt kártérítésért, de egy idő után - saját megnyugvása érdekében - meg akart bocsátani a felelősnek. Ügyvédje azonban ráripakodott: "Nem bocsáthat meg! Ezzel ártana az ügyének." A jogrend a vádon és tagadáson alapszik, amellyel bizalmatlanságot és dühöt szíthat. A megbocsátás képessége pont azt az emberi motívumot csempészi vissza a folyamatba, ami képes az okozott fájdalmat enyhíteni.
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, amit velünk tettek. Inkább egy döntés arról, hogy elfogadjuk azt, amint már nem tudunk változtatni, és megpróbálunk előre nézni.
A világért sem szeretnék prédikálni! Tudom, lehetnek olyan sérelmek, élethelyzetek amikor felesleges megbocsátásról papolni. Ilyen esetben segíthet a bíróság és a harc.
A mediáció valószínűleg azoknak jó megoldás, akik szükségét érzik, hogy végre lezárják a korábban történteket, és képesek mostantól előre tekinteni. Helyben vagyunk: ez tulajdonképpen a megbocsátás egy formája.
Kép forrása: ITT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése